Nemrégiben a Dán Veszélyhelyzetkezelési Ügynökség (Danish Emergency Management Agency – továbbiakban DEMA) Jan G. Olsen és Perge Kinga jóvoltából lehetőséget biztosított a Magor Egyesület két tagja számára, hogy részt vehessenek a DEMA által évenként megrendezett katasztrófaegészségügyi témájú gyakorlaton.

Immáron harmadik éve a DEMA egészségügyi komponense lehetőséget kap a Koppenhágai Egyetem Egészségügyi és Orvostudományi Karától, hogy évente egy hétvégén bonctermükben, ún. kadavereken (orvostudományi és kutatási célra felajánlott holttesteken) elsajátítsanak és gyakoroljanak bizonyos beavatkozásokat, melyek katasztrófahelyzetekben alkalmazva, kellő gyakorlattal, életeket menthetnek.

A Magor Egyesületét Gedei Péter és Kéri Anikó képviselte a 2019. január 19-20 közötti rendezvényen, amely a Koppenhágai Egyetem újonnan átadott Panum Intézetében került megrendezésre (annak pincerendszerében, mely uszkve 8 km hosszú és az egyetemet összeköti az egyik legnagyobb koppenhágai kórházzal is. Nem ritka, hogy a pincerendszerben kerékpározó emberekkel találkozni)

Az alábbiakban az ő élménybeszámolójuk következik:

Mivel január 19-én, szombaton 8.30-kor kezdődött a tréning, már előző nap kiutaztunk Malmö-n keresztül Koppenhágába. Miután a szükséges bejelentkezések megtörténtek, tápanyaglelőhely után kutakodva arról beszélgettünk, ki mit vár a holnaptól, mi az elképzelés, milyen feladatokkal és kihívásokkal fogjuk szembetalálni magunkat a két nap folyamán. A valóság aztán másnap mindent felülírt. :D

 Az egyetemhez érkezés kicsit kalandosra sikeredett. A megadott cím a Klinikáé volt és nem az egyetemé, viszont ennek köszönhettük, hogy láttunk megérkezni és leszállni egy SeeHawk helikoptert a Klinika tetejére (később megtudtuk, hogy 4 db ilyen típusú helikopterrel végzik a mentést és a hosszabb transzportokat is Dánia szerte).

Végre személyesen is találkozhattunk vendéglátónkkal, akinek a meghívást köszönhettük. Jan elénk jött és a megfelelő irány felé terelt minket. Büszkén mesélt a harmadik éve megrendezésre kerülő tréningről és az impozáns épületről is ejtett pár szót. Hosszú percekig keringtünk az alagsorban, majd bevallotta, eltévedtünk, telefonos segítséggel visszataláltunk a recepcióra, majd onnan kísérettel haladtunk tovább a terem felé, ahol az elméleti oktatást tartották. Már nagyon várhatták a későket, mivel megérkezésünk után szinte azonnal megkezdődött az elméleti előadás. Egy ortopéd-sebész (katonaorvos) és egy aneszteziológus (az egyik dán régió vezető főorvosa) tartotta a képzést. Még egy megjegyzés erejéig sem okozott gondot senkinek, hogy dánról megérkezésünkkor angol nyelvre tértek át nem csak az előadók, a többi résztvevő is.

Rövid elmélet után következett a gyakorlat, itt derült ki számunkra, hogy a kiutazásunk előtt kapott checklistát félreértelmeztük, nem bevetési ruhában tréningeztek, csak az egyenruhájukra húztak egy védőruházatot.

A boncterembe lépve 4 kadaver fogadta a csapatot, míg utóbb kiderült, egy másik teremben további hármat készítettek elő számunkra. Az előkészületek itt azt jelentik, hogy különböző sérüléseket tanulmányozhattunk rajtuk, mint pl. medencetörés és végtagtörések. (meg is jegyeztük, milyen morbid elfoglaltság lehetett ezeket a holttesteket „megfelelő állapotba hozni”).

A két nap alatt rengeteg gyakorlásra nyílt lehetőségünk. Többek között gyakorolhattuk :

• a légútbiztosítás módszereit, köztük a conicotomia-t (gégemetszés),
• a medenceöv és a KTD (Kendrick Traction Device) használatát,
• tenziós pneumothorax (feszülő légmell) ellátását tűvel és a mellkas felnyitásával,
• az intraosszeális út biztosítását különböző eszközökkel különböző helyeken,
• a sebvarrást,
• a vérzéscsillapítás módjait (izraeli kötszer, haemostatikus kötszer, tournique – épp elmerültünk a sebvarrás rejtelmeiben, amikor közölték, a betegünk nagyon vérzik és leszünk szívesek ellátni a sérülését. A nagyfokú vérzést úgy szimulálták, hogy egy kompreszort csatlakoztattak a fali csaphoz és ezen keresztül csillapíthatatlannak tűnő combartéria sérülést tudtak imitálni. (nyugi, Peti simán vette az akadályt :)
• • végtag amputáció – végre lehetőségünk nyílt emberi szöveten gyakorolni a tavaly elsajátított ismereteket, valamint azt is megtanultuk, hogyan kell ízületen keresztül amputálni egy adott végtagot.

  A procedúrák begyakorlása után komplex feladatok/szituációk vártak ránk:

  • egy vitálisan stabil, nehezen megközelíthető nyílt lábszártörött sérült, aki napokat töltött a romok alatt és akinek kimentése még órákat fog igénybe venni
  • egy nagyon szűk alagúton megközelíthető, napok óta a romok alatt rekedt medence- és lábszártörött, arccsont-sérült, csak a móka kedvéért hason fekve, lábai térdben behajlítva fértek csak el.

Egy nagyon hasznos képzésen vagyunk túl, rengeteg tanulsággal és élményekkel teli tértünk haza.  És igen...a turistalátványosságokat sem hagytuk ki...